Sándor Zsuzsa búcsúztatása július 23-án (csütörtökön) 15 órától lesz a Fiumei sírkert szóróparcellájában.

A család kérése, hogy a virágra, koszorúra szánt pénzt Zsuzsi számára fontos alapítványnak utalják.
Egyenlő Esélyekért! Alapítvány
számlaszám: 11600006-00000000-77365967

Megrendültem és mély fájdalommal tudatjuk, hogy kolléganőnk, Sándor Zsuzsa március 24-én elhunyt.

Halála váratlan és felfoghatatlan. Két hónappal ezelőtt töltötte be 65. életévét, s mint korábban is mindig, tele volt tervekkel. A playback színjátszó szakkör március 12-re tervezett nyílt délutánja azzal a céllal szerveződött, hogy újabb diákok és tanárok kapcsolódjanak be a munkába. Ez a program már a vészhelyzet miatt sem valósulhatott meg, de Zsuzsi betegsége is közbeszólt. Március 16-tól a Péterfy Sándor Utcai Kórházban kezelték kétoldali tüdőgyulladással. Két alkalommal készítettek koronavírus tesztet, amelyek negatívak lettek. Tegnap - a tüdőgyulladás szövődményeként - összeomlott a keringési rendszere.

Sándor Zsuzsa iskolánk francia tagozatos diákja volt 1969 és 1973 között. Egyetemi végzettséget előbb az ELTE Bölcsészettudományi Karán, magyar és néprajz szakokon, majd a Színművészeti Egyetemen, drámapedagógiai szakon szerzett.

1992-ben tért vissza a Kölcseybe, ahol az elmúlt közel 28 év alatt az egész intézmény arculatát meghatározó pedagógiai munkát végzett. Hivatalosan a francia könyvtárat vezette, de a könyvtárosi munkánál sokkal fontosabb volt az, amit a diákélet és a diákközösségek szervezése területén végzett. Maga a könyvtár is közösségi térré vált, amelynek hangulata és szellemisége személyiségformáló hatású volt. A diákönkormányzat támogató tanáraként ő dolgozta ki a DIÖK-ös tanulókkal a "zavarszűrő értekezletek" és a konfliktuskezelés helyi módszertanát. A tanári közösségnek ugyanebben a tárgyban továbbképzéseket szervezett. A diákönkormányzat szervezte gólyatábor a mai napig a Sándor Zsuzsa által kidolgozott hagyományokra épül.

Drámatanárként ugyancsak fontos szerepet vállalt számos osztályközösség formálódásában, a belső szabályrendszerek kialakításában, az egymásra figyelés és a másik ember elfogadásának a tanításában.

A föntebb már említett improvizációs színjátszási műfajt (playback) iskolai keretek között Magyarországon először Sándor Zsuzsa alkalmazta a Kölcsey Gimnáziumban. Az első csoport tagjai hozták azután létre a Vitakultúra Egyesületet, s többen azóta is aktív playback színjátszók. Nyugdíjba vonulását követően óraadó drámatanárként továbbra is közöttünk maradt, s a playback színkörrel is folytatta a munkát. 

Az utóbbi években "klasszikus" színházat is láthattunk a Kölcseyben, legutoljára pedig egy olyan fantasztikus kísérletet, amely ötvözi a playbackelő alkotást és a színpadi mutatványt. Az előadásról a hatoscsatorna így számolt be műsorában:

Sándor Zsuzsa neve hívószó volt, és az is marad a Kölcseysek számára. Sokan azért jöttek ebbe a gimnáziumba tanulni, hogy tagjai lehessenek műhelyének és az általa teremtett közösségeknek. Lelki biztonságban éreztük magunkat Vele, tudtuk, hogy mindig számíthatunk szeretetére és bölcsességére. Nem tudtuk Nélküle elképzelni a Kölcseyt, amikor nyugdíjba ment, és nem tudjuk most sem, ezután sem. Itt marad velünk.