"A középiskolában nagy hatással volt rám Antal Lajos, az osztályfőnököm, aki magyar–olasz szakos tanár volt. (...)  Akinek még feltétlenül sokat köszönhetek, az Korda Györgyné, az angoltanárnőm, aki egy egészen más tanártípust jelentett. Antal hihetetlenül precíz, az órát percre pontosan kezdő és percre pontosan befejező, hihetetlenül kiváló kérdéskultúrával és nagy szakmai ismeretekkel rendelkező tanár volt. Mrs. Korda pedig a csupa szív – ugye itt a nomen est omen jegyében –, akinél mindent lehetett csinálni. Ő akkor is szeretett minket, ha mi szemetek voltunk. Akkor is ötöst adott, ha nem tudtunk. Ez túlzás, de állandóan elviselte, hogy nincs leckéje valakinek. Megdorgálta, de ha tizenötödször nem volt leckéje, akkor tizenötödször nem adott egyest, és azt mondta, ejnye-ejnye, ez így nem szép. Állandóan ilyen stencilezett idiómagyűjteményeket adott. Ő egyszerűen a saját példamutatásával, avval, hogy öntötte ránk a tananyagot, igyekezett nevelni, és avval, hogy nem büntetett, csak dicsért, ha lehetett, ha meg nem lehetett, akkor meg kedvesen morgott, hogy hát igazán…"

Mrs Korda kedves, emberséges személyiségét nem feledjük. Emléke szívünkben él.